Kósza vágyak éjjelén
nem jut szememre álom.
Én vagyok; egyedül csak én
ki a helyemet nem találom.

Függöny lebben, hűvös a szellő,
megérinti arcom.
Odakinn kopog a nyári eső,
s én itt benn vívom harcom.

Csak én vagyok egyedül,
ki ma egyedül vagyok;
ki az életbe menekült,
bár lenne most halott.

Kit a holnap ...

Nyílik, s kitárul a világ;
a tó, a rét, s a messzi fák.
Egyszerre lesz minden a tiéd,
elfog a vágy, úgy megérintenéd.

Fölötted ragyognak a csillagok,
s te kiáltanád „szabad vagyok”.
Szemeidben fénylik a Hold,
ilyen gyönyörű, még sohasem volt.

Ujjaid közt hegyek férnek el,
hallod, ahogy egy madár víg dalt énekel,
s ...

Egyszer, ha felnövök, hidd el jobb leszek,
de addig is azt kérem, fogadj el így : gyereknek.
Még néha nem látom át, mi a jó és mi a rossz,
pedig valójában nem vagyok gonosz.

Én több vagyok, mint hinnéd, csak még nem találom helyem.
Erős vagyok, de védtelen – a toll az én fegyverem.
Táram az el nem mondott szavak,
már csak papíron vagyok ...

Tompa puffanás.
Arcom a porba hull.
Túl halk némaság,
árnyékom hátba szúr.

Jóllakat az éhezés,
pihentet a nyűg.
Összerak a szétesés,
szívem lángokba hűl.

Túl hangos a csend,
oly sötét a fény.
Szétszórt lett a rend,
benned lettem én.

Mától mindenki idegen,
mert a világ oly fakó.
Csak sírni vagyok képtelen,
pedig sírni volna jó,

Csak a holnap fáj jobban a mánál,
mert a tegnapé a tűz.
Aki tovább él a halálnál,
az igaz álmot űz.

Ha megérzed a holnapot,
miért mész a sors után?
Eldobsz minden lapot,
s ha vesztesz, csak nézel bután.

Elnyomod a ...

Fekete és fehér,
szorít ököl, simít tenyér.
Háború és béke,
egyiknek sincs vége.
Szeret és gyűlöl:
egy helyről fakad – belülről.
Álom és valóság,
mindkettő hazugság.
Minden, majd semmi,
nem lehet mindig nyerni.
Élet és halál,
az egyik eltaszít, a másik rád talál.

Öröm és bánat,
urai ők is a ...