Reszkető bokor árnyékában
jámboran ül ki fél
élet-remény világában
szelíden érint a szél



Révbe ért egy világ...
talán nem lehet ez másképp
hazug ártatlanság
reménytelen jövőkép...



Kacsingat távoli jelen
avarban rejtőzve fél
Keresd-keresd! Ott megleled!
szeretetet már nem remél!

...

Átharcolt nap s idegen e föld...
Hova betérek szomjasan,
fogadós! Nekem ne köszönd!
Egy italt kérek gyorsan!



Kivont kardom asztalon csillan
hajnaltól e fém jajgat
s köröttem félelem villan,
másokon ítélet hallgat.



várom azt a nedű ízét
lassan lép hozzám egy leány
szomjúságom kincsét
borús égen ...

Káprázatból merített világ árnyéka
s midőn gigászok harca zendül
röpke múltam szép hagyatéka
majdan mi volt,halkan csendül...

Volt hegyek csúcsán roskatag
Messze hangzó kiáltás
Álomba illő nagy forgatag
Talán még is van folytatás

És leszáll a képzelet világa
Kik féltve mind szerettek
halandóként fogom kezem ...

Messze hív a végtelen,
örök rabsága
eltemet a hibámba
s elrepülök hirtelen.

Ádáz küzdelem már a jövő...
mint millió villám csapása
úgy taszít rabságba
vágyam, s majdani legyőzőm

még erőm telik harcolok,
sújthat sors rabsága
messze kiáltok, hát hiába
érzéseimhez hű maradok!

földre borul fáradt ...

Csak megyek...lépteim súlyosak,
bábként mozgat a világ
hogy ölbe tett kézzel várom a csodát
csak egy pillanatig had maradjak.

Sértést nem kímélve haladok,
s lehunyja szemét az égbolt
sötétség!félek,már rég volt
káprázat érted még itt maradok.

Mint vihar verte ágat megtépáz,
fényév távolsága lehet
mit elém ...