Vörös István (2024 éves, ) |
Vörös István által beküldött versek
Nézem az ismerős tájat,
most minden idegen.
Hangorkánként zakatol ez az egy szó a fülemben: -ELMEGYEK!
Lelkem üresen kong, valami véget ért,
valami elveszett.
Hiába harcolok, könnyeim földre hullnak,
égbe tekintő szemeim elborulnak.
Álmaim már rég szétfoszlottak,
reményeim is elhagytak,
nincs már semmi, ami éltet.
Koldus lettem,az ...
most minden idegen.
Hangorkánként zakatol ez az egy szó a fülemben: -ELMEGYEK!
Lelkem üresen kong, valami véget ért,
valami elveszett.
Hiába harcolok, könnyeim földre hullnak,
égbe tekintő szemeim elborulnak.
Álmaim már rég szétfoszlottak,
reményeim is elhagytak,
nincs már semmi, ami éltet.
Koldus lettem,az ...
Olvasták: 700
Az Ön versének a helye...
Bársonyos éjszakák,
kábult hajnalok,
rohanó nappalok.
Ketyegő óra,
pergő idő,
nyüzsgő tömeg,
rövid élet.
Pattogó tűz,
meleg szoba,
lenyugvó nap,
hideg éjszaka.
kábult hajnalok,
rohanó nappalok.
Ketyegő óra,
pergő idő,
nyüzsgő tömeg,
rövid élet.
Pattogó tűz,
meleg szoba,
lenyugvó nap,
hideg éjszaka.
Olvasták: 505
Élet,