Fákon himbálózó
picinyke lény vigad:
Egy apró virághad.
Mostohán szélnek szegülnek.
Repülnek.
Felhők gyűlnek.
Madarak elrepülnek.
Ami marad csak az ünnep.
Makacs tartással hevülnek.
Izzó szárnyak szenderülnek.
Paradicsommadarakként
zizegnek
Bomlanak, robbannak a napon.
Úrrá minden iszonyaton.
Bolyhos felhő ...

A valóságtól
elrugaszkodott hajszálcsepp- harmat csend
már nem kell.
Már furcsán reng
a szádról
folyamodványom érted.
Szerelmes szó-foszlányom
érzed,
már nem kérlel
Téged.
Hanem hív, követel, megigéz
a képzet,
hogy érted élek.
Csak képzelet,
hogy világra jött néked,
egy szép szemrezdülésed.
És ez ...

Láttam már amit akartál.
Mosogattunk itt már eleget,
kisírt szemeket.
Veled már unalmas lett.
Megint csak tévútra vezetett;
A szemed
világa megérintett.
De csak nevet.
Ez nem szerelem,
csak kinevet.
Hanem
fájdalom inkább
idebennt.
De nálam még tágra nyitott a tér,
Holdfénynél.
Ha másik cipő kell, ha a nőt ...

Kedvetlen nappal az a reggel,
délelőtt megint előrébb jött,
már egész közel, megcsókolt
a reggel, atmoszférateremtő
zúzmarafelhő száll felém a kémialaborból
kikandikáló életszerűséget nevezném én el
már-már kivillanó esőfelhő-szerelemnek
pénteken.
De még nincs ott, ahol tolongani kell
atomjaikra bomolva a ...