December a télnek megtért fivére,
Hideget dermeszt a világ bűnére.
Fagyos bilincsét dermeszti a rosszra,
Meghitt melegét a szívekbe ontja.
Eme áldott tüzet a szeretet táplálja,
Igaz lánggal égjen Karácsony napjára.

Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja arca,
visszafogott könnytől,
mily nehéz a ...

Szerelembe öltem
minden bánatom,
ne üljön arcomon
kínzó fájdalom.
Ne gyötörje szívem,
mert nem bírom el,
életútján tovább
menni,menni kell.

De,milyen út az,
hol vérzik a szív,
szerelem,gyötrelem
nagy harcot vív?
Nagy harcot vív,
rózsákat tép,
tövist hagy helyén
bármerre lép.

Elhervadt ...

Fájdalom jár szívem táján,
gyászkönny terem életfáján.
Letörölni sosem tudom,
az emléked nagy hatalom.

Nagy hatalom minden perce,
ha jó,ha rossz,testem lelke.
Megőrzöm én mindörökre,
életemben,sírgödörben.

Valami van szemeid fényében,
valami dús izgató,
bőrömbe ivódva ér szívemig,
ő,az éji virrasztó.

Mint orvul ejtett vad,most fetrengek,
szerelem tűrje szorít,
testem fulladozva remeg Érted,
vágyak szárnyával borít.

Gyere Édesem!Ne hagyj egyedül
sötét éjszakákon át,
nekem is csillogjon kicsit az ég,
nekem is csaljon ...

Gyötrődik Földünk,
testében fájdalom,
csontjába merül
millió ártalom.

Állati éhünk
marja a velőt,
haló tájat teremt,
illattalan mezőt.

Barbárság cinkosa,
mondd csak,mit teszel!?
Bölcsődnek gyilkosa,
mondd csak,mért leszel!?

Szürkeséget mért szülsz,
csüggedő virágot,
mért vajúdsz ...