Ezüst dér lepi a haló tájat,
árnyékként követ engem a bánat.
Valahol messze zokog egy szív,
bűnbánó lelke bocsánatért sír.

Szívemet tépi könnyes imája,
szerelmes szava karom kitárja.
Tavaszt hoz nekem,rügyező fákat,
elsöpri a deres haldokló tájat.

Add a kezed,
gyere fuss velem
jövőt teremtő vágyak után,
fel a boldogság csúcsára,
hol csak zöld lomb zenél
s télnek szele soha,
de soha se bánt!
Szárnyaljunk egy új világ felé
a szeretet lángoló hevében
s együtt gyűjtött bús éveink
hagyjuk a múlt szikes földjében!

Este ha lefekszik
gondoljon reám,
ébressze testét
az égető vágy!
Szíve minden zugát
töltse be e láng,
engem kívánjon
majd éjeken át!
Örökké szítsa,
izza e parázs,
este ha lefekszik
gondoljon reám!

Reggel ha ébred
szeressen még,
ne törjön össze,
mint valaha rég!
Maga a kezdet,
Maga a ...

Ha madárka lehetnék
lelkednek kertjében,
örömet dalolnék
szemeid tükrébe.

Felinnám könnyeid
minden búját-baját,
vinném a tengerig
cseppenként fájdalmát.

Azután repülnék
fel a kék egekre,
örök gyógyírt hoznék
szomorú szívedre.

Mert ha Te sírsz édes
én is sírok Véled,
engedd,hogy ...

Ébred a testem lágy mosolyodban,
új muzsikára dobban a szív,
röppen a bánat zord havasokra,
magába zárja a jégszagú sír.

Nyílik az ajkam csókodra éhes,
reményt ringat a vad ölelés,
Holdnak a fátyla borítja mindezt,
kettőnké csak a dús remegés.

Tücskök a réten fülünkbe húzzák,
szép ez a nyár és szép ez az ...

Ezer sebtől jajong
meggyötört lelke,
gazoknak hadától
vergődik a teste.
Mi várunk és nézünk
nem merünk tenni,
nem merjük róla
a gyomot leszedni.
Sóhajjal kaszáljuk,
szavakkal védjük,
nehogy a testét
még jobban megsértsük.
Kérve kérem Istent
ne hagyja magára,
ha nem hat intelem
legyen Ő oltára!