Fekete minden, fekete éden,
mióta érted megdobbant szívem.
Sötétben járok, utánad vágyom,
Te vagy a nappalom, Te vagy az álmom.

Nézz végre reám, mosolyogj szemembe,
örökre hajtsd fejed remegő keblemre!
Ó,ha nem teszed égbe száll életem,
fölvérzi sorsomat e hatalmas szerelem!

Szerelem virága,
miért bánsz így velem,
miért gyötröd szívem,
ha nem lehet velem?

Miért gyötröd szívem
tüzeddel szüntelen?
Hagyd tovább szunnyadni,
maradjon bűntelen!

Hagyd tovább szunnyadni,
könnyebb lesz úgy nekem,
ne verjen vétkemért
majdan az Úristen!

Ne verjen vétkemért,
mit annyira ...

Tekinget a Nap a Földre,
kacsingatva néz le rá,
leszórja ő minden kincsét,
összes ízzó aranyát.

Hajnallal már együtt ébred,
harmatcseppet iszogat,
felszárítja minden könnyét,
majd sugarával simogat.

Tüzes arccal pironkodva
ragyogja őt körbe,
sok-sok szempár csak azt látja,
szerelmes a Nap a Földbe.

Szerelmünk útjában irigység vicsorog,
szívünkbe karcolva kajánul vigyorog.
Vési, szurkálja meghitt perceit,
sóváran markolná örömök kegyeit.

Csillagokat lopna,fényeket magának,
hervasztaná ékét szerelemvirágnak.
Hervasztaná ékét,magányba taposná,
kegyetlen szeszéllyel a vérét kiinná.

Ha Rád gondolok felébred vágyam,
s porrá égeti e szürke magányt,
mi bánatot szül csak s véresre marja,
az emlékeknek bódító szavát.

Vigaszt hozna szíved muzsikája,
ha velem lennél sok forró éjszakán,
harmatként hullna csókod a számra,
mint valaha régen szívünk tavaszán.

Oly nagyon izzana szerelmem tüze,
másfelé soha el ...

Repül velem az idő,
szárnya soha sem pihen,
mosolyon,könnyeken át,
tarajos zúgó vízen.

Miért futsz múló idő?
A mosolynál megállhatsz,
ott ágyat vetek neked
s örökre meghálhatsz.

Jaj,de te mindig rohansz,
örömből ürömbe szállsz,
felhők karcolják szárnyad,
te akkor se,akkor se vársz!