Boroszlán ring az erdőn
Ide-oda csendben.
Élek magam is felejtőn,
Mert feledtél engem.

Nem tudom, mi csüng hajamban –
Kökény, cipő, sárga?
Éneklek furcsán, riadtan,
Nem figyelve másra.

Tudod: nem is álmodok már,
Mióta feledtél.
Ring az erdőn a boroszlán,
Halk, hintázó emlék.

Verweile nock ein bißchen
du schöner Augenblick,
laß mich dich noch genießen,
ich fühle in dir Glück.

Ich weiß ich kann nicht halten
was Augenblicke schenken,
kann dehnen nicht die Zeit
und Augenblick nincht lenken.

Drum sag ich danke dir
für diese kirze Zeit,
wissend, daß der nächste Augenblick
für mich schon is ...

Szememben
Ha tréfa csillan
Fénye
A gyászt
Rejti el

Fényben álló
Árnyék vagy már
S darukiáltás
Holt tenger fölött
Szökésedről
Árulkodnak
A kagylónyomok

Hibiszkuszvirág
Hullt
Kőasztalunkra
A levél mellé
Melyet
Sosem-mondott
Szavakkal
Teleírtam

Hajamba tűzve fehér virág.
Senki sem látja, mégis ámul,
S rám mosolyog a hold
Újjászülető zöldje előtt.

Könnyűek lépteim,
A hullámok szőke nyájai
Völgybe futnak
Égkulcsok elől menekülve.

Hallásodhoz mezítlábas szó
Zarándokol, míg szempilláim
Sátra alatt a súlytalan kegyelem
Ünnepivé válik.

Minek neveznélek?
Lennél lángnyilú Nap,
Bíborszínű éjjel,
Fátyla nem évül el
Hajnalban kelő pap

Hirdeti fenségét
Szerelmednek kedves,
Zöld szemed mosolya
Mint erdőn a moha
Negédesen nedves.

Talán vulkán tüze
Perzsel, ég szívemben?
Kisóra kalimpál
Bennem, s eme rímpár,
Melytől lázas ...

Azt kívánom, ezen a napon
fölötted egy csillag ragyjogjon,
mutasson utat mindenkinek,
milyen az igazi szeretet!

Csillagként ragyogsz le ránk,
küldöd a mosoly sugarát,
áldás, békesség kísérjen,
életed százhúsz év legyen!