 | Pócsi-Sánta Rita (2025 éves, ) |
Pócsi-Sánta Rita által beküldött versek
Kicsike lány voltam
Mikor dédpapámmal,
Aki száz éves volt,
A gyümölcsöst jártam.
Gyere csak, kislányom,
Súgta szelíd hangon,
Van egy igaz mesém,
Mindjárt el is mondom:
Lassacskán vezetett,
A kezemet fogta,
Nyár volt s illatozott
Az öreg diófa.
Látod milyen erős?
Épp egyidős velem,
Jó apám ...
Olvasták: 487
Az Ön versének a helye...
Vészjóslón süvít a szél,
Kapaszkodom a csendbe,
Gondolatom messze jár
Kinn a nagy végtelenben.
Jól tudom,hogy a természet
Prédája a szélnek,
Könyörtelenül pusztít
Mindent,mit elérhet.
Háztetőket rombol le,
Kitépi a fákat,
Búzatáblákat tarol
És hullnak a magvak.
Fészkükben a madarak
Fiókákat ...
Kapaszkodom a csendbe,
Gondolatom messze jár
Kinn a nagy végtelenben.
Jól tudom,hogy a természet
Prédája a szélnek,
Könyörtelenül pusztít
Mindent,mit elérhet.
Háztetőket rombol le,
Kitépi a fákat,
Búzatáblákat tarol
És hullnak a magvak.
Fészkükben a madarak
Fiókákat ...
Olvasták: 374
Az ablakunk előtt gyakran
Nézem az öreg fát,
Amely mindig megújulva
Mutatja az arcát.
Egész évben súg,vagy zenél,
Mint bűvös szerenád
Olyan,mint egy finom hangszer,
Csodálom dallamát.
Tavasszal az ébredése
Egy titkos üzenet,
Rügyezése,levelei
Betöltik a teret.
Otthont ad a madaraknak,
Kik dolgukat ...
Nézem az öreg fát,
Amely mindig megújulva
Mutatja az arcát.
Egész évben súg,vagy zenél,
Mint bűvös szerenád
Olyan,mint egy finom hangszer,
Csodálom dallamát.
Tavasszal az ébredése
Egy titkos üzenet,
Rügyezése,levelei
Betöltik a teret.
Otthont ad a madaraknak,
Kik dolgukat ...
Olvasták: 494
Szívem a szíveden pihen,
Kábultan,szerelmesen
Egy álomszigeten.
Pálmafák lombja eltakar,
Bennünket a vágy ural,
Testünk mindent akar.
Kábultan,szerelmesen
Egy álomszigeten.
Pálmafák lombja eltakar,
Bennünket a vágy ural,
Testünk mindent akar.
Olvasták: 451
Meddig tart az erőm
És a boldogságom,
Elkísér a sírig,
Ahogyan kívánom?
Meddig tart a hitem,
Amely még töretlen,
S a kifogyhatatlan
Nagy szent szeretetem?
Meddig nem hiszem el,
Hogy gonosz a világ,
És hogy életünket
Előre megírták?
De azt elhiszem,hogy
A földön élőknek -
Mindig segítenek,
Az égi ...
Olvasták: 433
Nélküled nekem már
Rossz volna tudom,
Mosoly is ritkábban
Tűnne fel arcomon.
Nem lenne többé
Ki engem hazavár,
Ki biztonságban a
Karjaiba zár.
Ki fogná meg a
Kinyújtott kezemet?
Ha szomorú volnék
Ki vigasztalna meg?
Ki védene meg,
Ha valaki bánt?
Kinek mondhatnám el
Fájdalmam okát?
Ki ülne ...
Olvasták: 555
