Hock Éva (2025 éves, ) |
Hock Éva által beküldött versek
Elvitt téged az ősz, elvitt a ma.
Elmúlt az élet összes mámora.
Te voltál az egyetlen segédje
a nyomorult kis életemnek.
Vége szakadt az útnak, amannak,
mely összehúzta pillantásunkat.
Te eltűntél és én még itt vagyok.
De az égen sok csillag ragyog,
miért engem hagytál amott leesni?
Lehetetlen nélküled nevetni,
mert nem ...
Elmúlt az élet összes mámora.
Te voltál az egyetlen segédje
a nyomorult kis életemnek.
Vége szakadt az útnak, amannak,
mely összehúzta pillantásunkat.
Te eltűntél és én még itt vagyok.
De az égen sok csillag ragyog,
miért engem hagytál amott leesni?
Lehetetlen nélküled nevetni,
mert nem ...
Olvasták: 733
Az Ön versének a helye...
Köszönöm, hogy itt vagyok véletek,
Köszönöm az egyszeri, szép életet.
Megköszönlek téged is, titeket,
Meghajolva köszönöm szívetek!
És az odaadó gondoskodást,
meg az odaadott gondolkodást.
Köszönöm a bölcset és szigorút,
De nem bolondot, az iszonyút.
Köszöntöm az okos édesapám,
A viták hosszú során, sós taván. ...
Köszönöm az egyszeri, szép életet.
Megköszönlek téged is, titeket,
Meghajolva köszönöm szívetek!
És az odaadó gondoskodást,
meg az odaadott gondolkodást.
Köszönöm a bölcset és szigorút,
De nem bolondot, az iszonyút.
Köszöntöm az okos édesapám,
A viták hosszú során, sós taván. ...
Olvasták: 713