Egy hang, mely nagyon távoli.
Nem hallom már, újonnan csengeni.
Dörgött az inkább, emlékszem...
Kellemes volt, mint a vasárnap reggel.

Az égen akarok járni,
Fehér fellegre lépni.
Kék tengerig nyújtózni,
Kezeimmel az eget simogatni.

S lépek lassan, óvatosan.
Hullámzik a talpam nyoma.
Körökbe gyűri meg az eget,
Szilánkokra töri a Mennyet.

Bokámig süllyedek a fellegekben,
Hideg, vizes a léptem.
Itt a menny a talpam alatt...
Tisztátalant is magába fogad.

Szemeid, édes mosolyod...
Kezeid, hangod...
Ölelj! Ne szítsd e lángot
Tovább! Uralhatod...

Forrón izzik ha akarod...
Éget, elemészt ha uralod...
Mint perzselő láva folyam...
Ereimben a kéj úgy rohan.

Édes hangom fojtsd el!
Ajkam ne hagyja el...
Elmém bomlik, elvesztem!
Lélegezz! Lélegezz helyettem!

Költők, írók, s megannyi mások!
Királyok, nemesek, császárok!
Ím, e gazdag név, szégyen porba hullik!
Csak... betűk és iniciálék...

Két csepp vér, kék tintával keveredik.
Nyom, de a fájdalom így is elmúlik...
Nem marad nyomukban semmi...
S a szobor, a hajdani báb... Mind elporlik!

A kincs melyet ezredek óta őrzünk,
A ...

A mélynek bugyrain,
Hol a pokol tüze izzik,
Hova nem hatolnak a napnak sugarai,
Éli egy angyal sivár napjait.

Haragja mindenkor az égig hallik,
Kiáltva az Úrnak haragját.
Hogy lássa az, mint veti meg
Egy szent angyalát.

- Mit teremtettél Uram haragból,
Hogy mindenkoron lelkem vádolod?
Hogy fényem elvetted,
S nevem ...