Nem voltak felhők, sem fényes Nap,
nem láttam bárányt, vagy madarat,
Álmodtam kavargó színes szeleket,
Temetőben síró magányos gyermeket,
Gyönge gyertya lángot hóban lengedezni,
Barátöleléstől szívemet dobogni.
Láttam a halált, arcom simogatta,
Keserű könnyekkel, tengert duzzasztotta.

Álmodtam találkozást, régen várt ...

A fiatalság az én kincsem,
nekem talán másom sincsen.

Az álmok könnyező szellemként
tépik szét harmatos szívemet,
Európa felett bolyhos felhőként...
Hisz ki ne érzett volna már ilyet?

London utcáin sétálva, csak ÉN!
Magammal úgy hogy minden enyém, magamért,
Parancsszó és hatalom nélkül,
szabadon, vadul vágtató szívvel ...

Szőlőnek tiszta vére, rád szomjazom,
Szikkadt torkom, mint végtelen víznyelő
Nyitva áll néked, ó tiszta oltalom.
Bugyogó rubinnak hányszor hív költő?
Vágyak hegyein völgyet romboló mámor?
Ifjú szerelem illatos olaja,
Akinek szilaj-hű kalóza Ámor
Térképtelen óceánod tudója.
Éj-esti tolvaja női blúzoknak,
Ártatlan bűnös, ...

Mit csinál egy költő, mikor verseket ír?
Hogyan mozdul vajon, tolla alatt papír?
Testvér-e a gondoloat s a sor amit leír?
Sokszor koptatja-e ujját a használt radír?

Gondolkozik-e, hogy milyen rímet írjon?
Szókincsét szétszórja, szerte a papíron,
Tintaszabályozás a félfamentes síkon,
mint a lélegzet, úgy jön a sor folyton.

De aki ...

Hajnali tóban a Nap fel kel és lángol a hullám,
Csend ide csend oda csattan a partján, köd lepedő száll,
Át Hold sarló és a verébszárny metszi az éjjelt,
Szusszan a harmat, a néma hidegtől dermed a fűzfa,
Pók hálóján ül meg a gyöngy két nád diadémja,
Pára ez, árként szét az öreg fák csontja között leng,
Egyszer a napsugarak törik át a ...

Belélegzed, folyton érzed,
Mozdulatban, pillantásban,
Ölelésben, vészben, gyászban,
hiányban és boldogságban.

Ha fáj, ha kínoz a világ,
ha nem találsz magadban csak hibát,
Ha zord az ősz, az ég sötét,
ez hoz tavaszt, ez hoz fényt.

ref:

Több a szónál, több a létnél,
Több ez annál, amit kértél,
Több a ...