Deák János (2025 éves, ) |
Deák János által beküldött versek
Cseles szerelem, merre jársz?
Hogy fiatal szívemre nem találsz?
Tán öregkoromra vársz?
Vagy azt mondod: Nem tudod mit kívánsz!
Mint a játékos kismacska,
belegabalyodva egy gombolyagba
mutass nekem újat, várok
olyat akibe belegabalyodhatok.
Vígan csivitel a kismadár,
A rózsaszín virágos barackfára száll,
Én is csivitelnék, ...
Hogy fiatal szívemre nem találsz?
Tán öregkoromra vársz?
Vagy azt mondod: Nem tudod mit kívánsz!
Mint a játékos kismacska,
belegabalyodva egy gombolyagba
mutass nekem újat, várok
olyat akibe belegabalyodhatok.
Vígan csivitel a kismadár,
A rózsaszín virágos barackfára száll,
Én is csivitelnék, ...
Olvasták: 593
Az Ön versének a helye...
Ó édes nyári Holdsugár,
hozz rám fátyolos szerelmet,
őrült vágyaktól fűtött,
visszafogott andalgást a folyó part mellett.
Mikor a Hold delel,
Egy pár odalent csókot lehel,
Ó édes nyári Holdsugár,
Bárcsak én és ő lenne az a pár.
Ha kellemes szellő szál,
és világít a nyári Holdsugár,
Gyöngéd csók csokor ...
hozz rám fátyolos szerelmet,
őrült vágyaktól fűtött,
visszafogott andalgást a folyó part mellett.
Mikor a Hold delel,
Egy pár odalent csókot lehel,
Ó édes nyári Holdsugár,
Bárcsak én és ő lenne az a pár.
Ha kellemes szellő szál,
és világít a nyári Holdsugár,
Gyöngéd csók csokor ...
Olvasták: 566
Saját elmém rabja vagyok,
A halálig elítélve,
Talán enyhítést kapok,
az életet remélve.
Erős vas rácsok gondolataim,
S beléjük ütközöm mindig,
Az ösztön az én fénysugaraim,
Ami ablakomon süt be estig.
Elsorvadok börtönömben,
Állandóan emésztem magam,
Pedig a kulcsok a kezemben,
Kiengedhetném magam.
Önnön ...
A halálig elítélve,
Talán enyhítést kapok,
az életet remélve.
Erős vas rácsok gondolataim,
S beléjük ütközöm mindig,
Az ösztön az én fénysugaraim,
Ami ablakomon süt be estig.
Elsorvadok börtönömben,
Állandóan emésztem magam,
Pedig a kulcsok a kezemben,
Kiengedhetném magam.
Önnön ...
Olvasták: 502
Élet,
Hogy meghallgatta imámat, köszönöm;
Egy időre remélem nem gyötröm,
Tisztelője.
Hogy itt hagyott még, el nem vitt,
S hogy meggondolom újra, mi a hit,
Tisztelője.
Hogy a barátság még virágozhat,
Csók s ölelés záporozhat,
Tisztelője.
Térdre ereszkedem Ön előtt,
S köszönök minden ...
Egy időre remélem nem gyötröm,
Tisztelője.
Hogy itt hagyott még, el nem vitt,
S hogy meggondolom újra, mi a hit,
Tisztelője.
Hogy a barátság még virágozhat,
Csók s ölelés záporozhat,
Tisztelője.
Térdre ereszkedem Ön előtt,
S köszönök minden ...
Olvasták: 652
Ezer darabra tép a fájdalom,
a közöny hűvös vermében heverek
enyém a szégyenem, a bánatom
magasan fölém merednek.
Közrefogják az árnyékom,
kézen fogva járnak utánam,
ez az én nagy hagyatékom,
megnyugvásom: álmokban.
Nevetve kacagnak felettem,
és én összehúzom magam,
mint öreg fa, gyökereznek bennem,
s lassan ...
a közöny hűvös vermében heverek
enyém a szégyenem, a bánatom
magasan fölém merednek.
Közrefogják az árnyékom,
kézen fogva járnak utánam,
ez az én nagy hagyatékom,
megnyugvásom: álmokban.
Nevetve kacagnak felettem,
és én összehúzom magam,
mint öreg fa, gyökereznek bennem,
s lassan ...
Olvasták: 497
Élet,
Sárga iriggyel nézem a vitrint,
takarja belülről a pára,
két szűz szerelmes szerelme
él hűvös márványba zárva.
Jeges-hideg ajkak csókja,
éppolyan forró még,
mint amilyen volt,
négy ezer évvel elébb.
Szeretni örökké; álom,
mégis igazzá vál,
itt az időtlen példa,
az elmúlás is vár.
Márványkarok ...
takarja belülről a pára,
két szűz szerelmes szerelme
él hűvös márványba zárva.
Jeges-hideg ajkak csókja,
éppolyan forró még,
mint amilyen volt,
négy ezer évvel elébb.
Szeretni örökké; álom,
mégis igazzá vál,
itt az időtlen példa,
az elmúlás is vár.
Márványkarok ...
Olvasták: 516