Hegyeken keresem lelkedet kedvesem,
De nekem nem terem
E helyen szerelem.
Te velem egyszer sem kergetted
E fellegeket remegve,
Lelkemet tettem lelkedhez cseppekbe.
El kellett engednem szeretett kezedet,
De ne legyen neked keserved,sebed,
Tegye lelked verembe egyszer
Eme be nem teljesedett,
Elfeledett szeretet.

Szeretem a tested, mely izgató,
Szeretem a lelked, mely hasonló.
Szeretem a lényed, mely örökké élteti bennem a létet,
Hogy érdemes élnem érted.
Szeretem a szemed, mely örökké mereven néz s kérlel: Segtíts!
Nem tudok!
S mit is mondhatnék még Neked?
Érted eldobnám életem, s mindent mi kell nekem,
Mert lelkem benned él!

Összegyűrt párnák közt keresem a holnapot,
Az illatod, mit a tegnap itt hagyott.
Kimondott és elrejtett szavakat kutatok
kusza álmok között,
hisz hiányod miatt a magány,
ágyunkba költözött.
Ne hagyd, hogy karom a semmit ölelje át,
adj nekem ezer boldog éjszakát.
Felhő nélküli eget ígérj még nekem kérlek
még ha nem is lesz ...

Mint a homokba rajzolt
archimedesi körök,
a szerelem törvénye
testünkben oly örök.
Titkát már görög
edények rajza rejti,
szemét amint a férfi
a nőn ott felejti,
s ahogy a nő karja
antik kőbe vésve
tárul örökös ölelésre.

Szerelem.
Ó csillagéleted
hányszor gyúl újra létre
főnixporodból megint,
hányszor ...

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az ...

Milyen egyszerű az egész !
Csak magamat okolhatom,
hogy feleslegesen bonyolítom
elmondását annak, irántad mit érzek,
s magamban milyennek véllek.

Milyen egyszerű az egész !
Egyetlen pillantásod kárpótlás
minden egyes sötét másodpercért.
Egyetlen mosolyod a remény,
amiért e világon élek.

Milyen egyszerű az egész !
Te ...