Meghalnánk, mondván:
Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.

Ha azt mondják, csak kipróbálom
rajtad, hogy perzsel-e a lángom,
és csupán ezért lobogok:
arról én semmit sem tudok...

...Ám ha azt mondják, hogy megejtett
ritka szépségével a lelked,
s érted azért bolondulok:
erről már nagyon is tudok.

Minden nap rád gondolok,
Minden percben rólad álmodom.
Ha meglátlak,szívem gyorsabban dobog,
ha hozzád szólok , hangom csak rebeg.
Te vagy a mindenem, és ha elveszítelek, akkor én is elveszek...

Inkább a halált választom
Mint, hogy a reményt feladom.
Kell nekem. Kellesz nekem,
Csak ezt fogd fel, kérlek édesem!

Elájulni, s mindent merni, dühöngve,
Mint nyers, szelíd torzó és holtrasápadt,
Merész halott és új életre támadt,
Csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
És tőle távol nem találni csöndre,
Mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
Megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
S riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha ...

\'Még most teljes orcáimon
Rózsabimbó fakadoz,
S alabastrom vállaimon
Barna hajfürt ingadoz.

Éden virágzik mellettem,
Szemem rózsán tévedez,
Érzem, örömre születtem,
S íme, szívem epedez.

Vidám szerelmet mosolyog
Még most minden körültem.
Szívem csak örömre dobog:
De ah, még nem ...