Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

Oltsd ki a szemem: én mégis látva látlak,
Tömd be a fülem: én hallom hangtalan szád,
Lábatlanul is elkúszom utánad, És ha kell, száj nélkül esküszöm Rád.

Hagyd el, Ilma, a szerelemes
Csillagot hordoz a szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.
Menj, mig itt mulat a szerelem,
S régi kinjait elenyelgem,
Keltsd föl a kis csalogányt,
Hogy, mig senki nincsen ébren,
Ő szerelmi kéjt zengjen
S dallal töltse a magányt.

Te vagy az egyetlen a Földön
akiért mindent megteszek,
Veled az életem töltöm,
Nem csak múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem, másé nem lehetsz,
Én is csak a Tiéd,
Ha igazán szeretsz!

Te vagy az egyetlen a Földön
akiért mindent megteszek,
Veled az életem töltöm,
Nem csak múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem, másé nem lehetsz,
Én is csak a Tiéd,
Ha igazán szeretsz!

Bárcsak aranyszálat fonhatnék
hajadba.
Bárcsak gyémántot adhatnék minden
alkalomra.
De gyémántom nincsen, se
aranyam.
Szívem van, mely minden
percben érted dobban!
Szeretlek!