A párákban kúszó
fátylakat nézve,
hangulathoz illő,
az őszies kezdésre..
Mezíttelen talpam
a hideghez érve,
csak álltam az erkélyen
merülve, messzeségbe..
"Hol bukkan napsugár,
mi felhők mögé rejlik?"
Elázott madárszárny,
lombokba telepszik.
Énekben nem harsanva
üdvözvén a reggelt,
s égboltot látva, mint
kitört ...

Eredeti Baso féle tankában filozofált a szerzőpáros…
Lombsátor, könnyed
Kelmeként, erdő fölött.
Ködös hajnalok.
Lágy csók, szerelmes pára,
Fény néz álmodó párra.
*
Hajnalban leszáll
A köd. Szűrt, reggeli fény.
Látótávolság.
Puha, gyűrött ölelés,
Erdőben kalandlelés.
*
Álmosan hűvös
A ködborított hajnal.
Varjú ...

Felhőkben utat lelt
vöröslő, esti fények..
Hegyekből, arcomra
pírként jött szellő.
Életre kél még az
ablakon kúszott
jégvirág is, majd
tavaszra, zöldbe
virul a szép erdő.

Víztől repedező,
cukortól roskadó
gyümölcsök.
Természetjárt adta,
megszólalt illatok..
Mindezekbe harapva
nekem úgy tündökölsz,
mint ...

Szeretlek Kedves..
Gondolatom, súgja.
Hol gyöngéden hajlik
a nád, vízpartot súrolva.

Tovanézve kis ér,
véget nem érő folyvás..
Élettel tele zöldellő,
aranyló barna forrás.

Vagy kéklőn csillogón,
káprázat szememnek.
Bukkanó felhők mosolyán,
rajzolódó nevednek..

Játékos betűi mint cifra,
papírra vetve.
Víznek ...

Az Első..
Bágyadt gondolattól ébren,
midőn fénynyaláb beszűrődve
arcomon megpihenni látszik..
Mikor az angyalok tánca bájukkal,
s szemükön a gyöngy is pillázik,
végigsimítanak finoman..
Csodás, vágyaimból keltve.
Hol Neked,
csak Neked van hely.
Álmaimban temetve.

Az Első..
Mozdulatomként szememnek
feloszlott ködéből,
a ...

Hétköznapi pszichológia…

Nem is búcsúztál, csak szó nélkül elmentél…
Pedig voltak együtt igen szép napjaink.
Engem már az óta el is felejtettél…
Bár
Emlékszem, szerelemben teltek napjaink...

Nem volt ez szerelem ha, elfelejtkeztél!

Vecsés, 2017. június 16. – Kustra Ferenc