Lelkünk egymásra talált.
Lelkünk megtalálta azt akit mindig is keresett, akire mindig is várt és vágyakozott.
Ezt becsüljük meg!
Mert ha hagyjuk ezt a két, egymásra talált kis lelkecskét leválni egymástól.

Örökre elveszettek lesznek!

Kérhetsz bármit tőlem..
Csak azt ne, ne lássak.
Kopár sivatag lenne létem,
ha többé nem csodállak..

Kiszáradt tavamat,
forrásvized kelti létre.
S peremén kavicson,
virág nyílik szépre..

Mint tűző napfény,
vakítva szemem..
Így hulljon inkább könnyem,
mint borult völgyemen.

Nem baj, ha nem hallak
s nem hallanék ...

Hiú ábrándokkal magam
álomba ringatom, hogy
lesz mikor már igen,
a kezed, szorosan foghatom...

Szótlanul nézlek.
Majd lehullik végleg
nehezék a kínpadon,
nyugtalan elmém elszáll,
s fénybe űzi gondolatom..

Köröttem, megáll a lélegzet.
Kábulatban vagyok..
Lágy felemelkedésben,
mint fel-felkapott
nyári szellőként tova,Veled ...

Oly távol vagy most tőlem
s oly elérhetetlen mint életem
messzi csillagai csak a képzelet
vetít ki falaim négyszögére
hol szabályosan s józanul fut
a festékcsík a mennyezet alatt
s hiányod keserű ízeit nem oldja fel
az alkohol íze, sem a vágy forró
márványharangja , konduló
óraütése az éjben ! Íme virrasztalak
mindig megújulva s ...

A dupla pléd sem használ,
Ha nem érzem a tested melegét,
Bűzös marad a szám is,
Koptathatom a kopott fogkefét -
A szám a szádon termett
Csókillatú csókjaid helyett.
Még az árnyék is átsiklik
Magányos tárgyaim felett,
Magába gubózik,
Majd lomhán pókhálózik
A sötét sarok megett.
Gyere már!
Mert gyűlik a konyhai szemét,
És ...

Éjjeli magányomban

Óceán habjai közt áramlik
fel és le, csalogatva a
partokon hevert kavicsok
szépre simított formáit.
Görgetve, majd magába szippantva
a könnyed, színes természetességet..
Hol milliónyi bugyborékok születnek..
újra és újjá.
Elragad a sós víz, mint könnyeknek teli kádja.
S álmaimban arcod látom..
Beszélsz hozzám, ...