Mikor minden a feje tetejére áll,
s hullik szét körötted minden..
A kétségbeesés s könnyeiden át,
úgy érzed erőd sincsen.

Rejtett kincseid ásd elő!!
Nem látva vak. Te, ki vagy..
Élet bohócát jól fenéken ragadni,
majd csendben ringasd magad.

Felfordult világ közt,
az ezernyi megpróbáltatás..
De Te könnyedén,nem feladva..
Feleded ...

Ne bújj,ha fáj,
Ne fèlj csak èlj,
Most kell, hogy álj,
Ő, nem kell ,hogy lèpj.

Öleld meg ès bújj hozzá,
Ez a napod teszi jobbá,
Lèpned kell, lègy merèsz,
S meglátog, bármit elèrsz.

Mèg ha szíved fáj is,
Hívd ès ott lessz már is,
Ha tènleg szeret, nem hagy el,
Ha elhaj, meg nem èrdemel.

Az első beszívott lélegzet.
Ahogy születik a gyermek.
Egy félelemmel teli
világba, s amint tüdejét
nyitja tágra majd kit elér
egy hang, eszmélt illat..
S a mell, mi őt óvva,
meg nyugva bezárja.

A zsenge fűszál...
Melyet harmat táplál.
S az erőt adó napfény,
biztos földtakaró.
Ám a sok közül is egy,
az igaz..mely élni,
és ...

Ha csak annyi hitem volna,
mint egynehány garas most kezemben,
Úgy esnék áldozatul..
S Maradnék könnyen hitetlen.

Ha csak akkora reményem volna,
mint lepkének gyönge pikkelye,
Azt is porként elszórva..
Repülve messze még messzebbre vele.

2016.05.11.

Két falevél találkozott
a befagyott patakot fedő jég
alatti kíméletlen sodrásban.
Összetapadtak a kavicságyban
s a vastagodó jég súlya
egymásba préselte
egy régi tavaszon hozott
változhatatlan erezetüket.
A jégkristályok lassan és erősen
fűzték egybe a két levél szövetét,
s a fagyban fogant szenvedély
új világot ...

...Mikor eljön az a reggel...

mindenki életében vannak olyan napok miben nincs semmi...
minden reggel így indul így is ér véget nem tudunk mit tenni...
ezért utáljuk reggeleinket...mint az eddigi összes napot...
talán majd egyszer szép lesz gondoljuk...és várjuk a holnapot...
ott állunk és nézünk a tükörbe...de nem látjuk ön magunk...
szinte átnézünk ...