Írtam megint verset Neked,
drága Robi, élvezheted
költészetem újabb gyöngyét,
nyisd ki végre titkos könyvét
az én szívemnek is!

Olvastam, hogy érdekelne
elhalt költők bús szerelme.
Beteg lelkük mint epedett,
s hogy szeretett - ha szeretett?

Egy bölcs ember tárja eléd,
hogy csinálta, aki tudta,
vagy csak hitte ...

\'Van a herceg fehér lovon,
és van az a pasi akire ha ránézel mosolyogsz,
Akinek egy ölelésétől erősnek érzed magad,
s egy csókjától szinte lángra lobbansz\'

Hajléka vagy szívemnek
Békéje a lelkemnek
Ékköve vagy sorsomnak
Strázsája az álmoknak.

Lényege vagy létemnek
Útjele az éjeknek
Párnája vagy alkonynak
Fényárja a nappalnak.

Kandallója vagy fagynak
Hűs csermelye a nyárnak
Azúrja vagy egeknek
Smaragdja a réteknek.

Mintája vagy hűségnek
Csírája a ...

Az este írtam neked egy levelet.
Elküldöm benne minden szerelmemet.
Szünet nélkül itt vagy fejemben,
Az otthonom nálad van, a szívedben.
Százszor megírt levél kezemben.

Minden régi sebed begyógyítanám.
Ajkadról a félelmet lecsókolnám.
De helyette remélem csendben,
Ez a szív ébreszt valamit benned.
Százszor megírt levél ...

Fénysugár vagy az éjszakában,
csendes szó a némaságban.
érintés, mely elvarázsol
maga vagy a legszebb álom!

Hosszú ideje vártam már rád.
Néztem a holdat magányos éjszakákon át.
Aztán jöttél Te,
Igaz nem épp fehér lovon,
De megjelentél az életemben,
Egy borús augusztusi napon.
Szívünk azóta egy ritmusra dobban
Nem szerettem még eddig,
Senkit tőled jobban.