Van egy erdő, kicsi, kerek,
Benne mégis eltévednek az emberek.
Jártam benne, én is tudom,
Kitalálni belőle maga a borzalom.
Akkor miért van az, ha ösvényt taposol,
Benne élni, álmodni.. Nincs hozzá fogható.
De ha lábad tévútra téved, s azt az ösvényt csak messziről nézed,
Tudom, tudod, tudjuk, élni sincs kedved.
S hogy hívják az erdőt? Ezt ...

Édes szerelmem, amióta ismerlek,


azóta szeretlek. Mondogatod gyakran,


mi az indokom. Semmi, érvekre nincsen


szükség. Miért is szeret az ember? Szavam




sincs nagyon e kérdésre. Mert szeret. Szívem

...

Az én szívemre csakis egy másik szív


lehet hatással, és ha ő megszólal,


úgy az elmém nem tartja ildomosnak

ellentmondani. Suttoghatnám egyszóval,




ez a szerelem, amely nagy szépítő,

...

Házunk előtt csavart fűzfák ágai,
próbálnak a napsugárral játszani;
hajladoznak, zizegnek és zenélnek,
halk neszekkel sustorognak a szélnek.
Ölelkeznek fűzfaágak szorosan,
lentről nézve, két fának egy lombja van;

összefonódnak ágaik - mint kezek -
együtt akarnak maradni, míg lehet.
Villanykábelt zavarta a fa lombja,
ezért ...

Levetkezem testem, s ráncaim hulljanak porba.
A gyarlóság halála ez, s nem leszek foglya.
Elhagyom magam, azt ami már felesleges.
Börtönöm volt testem, s nem az mi lényeges.

Lásd a szívem, mert én azzal látlak.
Lelkem lesz szabad, s adom a világnak.
Lásd mi vagyok, s ne csak elszáradt bőröm.
Lásd a fényt, s legyen ragyogása az ...

A távoltól távolabb
száll hozzád a gondolat.
Üres az est
az éj sötéten fest,
a csend hajlékony árnyék,
de hangodra vágynék.

A szél nem ölel
s nem visz közel,
csak a reggeli fényhez
hol a világ ébred.
Valahol csillog szép szemed
s kiáltom neved.