Aznap este mikor szemed
Szemem kereste..
Tudtam, elvesztem...
Ahogy önfeledten táncoltál...
... rám mosolyogtál...
Szerelem, amit elhoztál.

Tetszett, amit láttam,
Tekinteted ártatlan bája,
Ahogy történt, bántam.
Szemed úgy csillogott
Mint égen a hold.
Valami megfogott...
Én sem értem,
Hisz még nem érett,
Mégis ...

Jobban kellett volna várnod rám...


Bizonygattad édes szerelmem,
előbb felejted el életed,
mintsem engem elfelejtenél,
fogadkoztál, ámde képtelen

voltál tartani ígéreted...
Nem tudhatja senki sem, csak mi
ketten azt egyetlenem, hogy te
ott voltál énvelem, ahol is

a halál ...

Ha a szerelem kínjait magunkba fojtjuk,
és a lángját lassan elfojtjuk,
felemészthet minket a bánat,
és a boldogság majd örökké várat.

Ha nem mondjuk ki érzéseink,
és nem tesszük fel kérdéseink,
ha csak titokban távolról szeretjük,
és őszinte érzéseinket előle elrejtjük,

A szerelem lángja megégethet minket,
és a magány ...

Meglátod őt és érzed,
nagyon boldogít ez téged.
Meglátod őt és nem tudod tagadni,
szeretnél örökké vele maradni.

Meglátod őt és szíved hevesebben dobog,
elmondanád neki millió szép bókod,
de hiába mert nem találsz szavakat,
hiába minden elszánt akarat.

Gombóc van a torkodban érzed,
kimondhatatlan, szavaid megfojtanak téged, ...

Fáradt testem, lelkem most pihenni tér,
álmomban új életre kél.
Álmomban újra eljössz majd hozzám,
és többé már nem haragszol rám.

Ott újra együtt leszünk majd te meg én,
karjaidba zársz majd úgy, mint annak idején.
És ha eljő a reggel,
többé nem kelek fel.

Boldogság, nyugalom, szeretet ,
álmom-e helyre vezetett. ...

Nincs már itt semmi,
még a csönd sem mi eddig lágyan átölelt,
már nem szól senki,
nem biztat szó, mi eddig átlag fölé növelt.

Talán ennyi vagyok,
vagyok amennyi vagyok azt nem tagadom,
minden amit kapok,
minden mi lényegem azt most neked adom.

Jöjjön bár fagyos tél,
ködös, rideg, zimankós, fázós hajnalokon,
midőn az idő ...