Hallgatja a szívem
szavaid fonalát
meglátja a lelkem
betűid óhaját.

érintik finoman
bensőm bugyrait
tapintom a bánat
és öröm sorait.

Ám ne gondolj sötéten
jövőképet búsan festve
tudod, hogy keservesen
vajúdva bírom napra-estre

megoldatlan közelségünk
fokozódó terheivel küzdve
azt a távot ...

Bár ne láttam volna...



Még jól emlékszem, mint fiatal diák

túl korán loptam be magam a csinos

tini lánykák szívébe, ámde híján

voltam a bölcsességnek, s értek kínos


meglepetések... Rengetegszer kaptam

döfést, kisebb és nagyobb ...

Összhang...






Mindig is szerettem a kihívásokat,

meghódítani a magasabb csúcsokat,

jóllehet amikor szerelmünk révbe ért,

mégsem éreztem teljességet, féltem én


már akkor is, a szerelem sosem lehet

teljes, de ez benne a ...

\'Ahogy járkálsz a fel, s alá a folyosón,
mint egy gyönyörű modell a kifutón,
ki vonzza a kíváncsi tekinteteket,
akár a mágnes a rozsdás szegeket,
csak arra gondolok,
de jó, hogy itt vagyok,
és e látványból kaphatok...\'

\'Mikor felkeltem,
csak néztem meredten,
Te jártál fejemben,
éjjel rólad álmodtam,
emlékszem csak tátogtam,
mikor gyönyörű arcodat megláttam,
de véget ért az álom,
de egy cseppet sem bánnom,
mert ha leszáll az éj,
és becsukom a szemem,
ismét veled lesz tele a fejem...\'

Érteni nem annyi, mint felfogni.
Annyi, mint szívvel-lélekkel megtudni.

Ha szemedben látnám magam,
A szívem sem sírna halkan.

Értelmeddel úgy hiszem már érted,
De lelkem mélyét szíveddel még nem érzed.

Csillanó mosolyodban ott bujkál a holnap?
Amikor talán a vágyam sem fájón roppan.

2011. szeptember 28