Csendben fekszem álmatlan,
szomorúan egyedül ágyamban.
Emlékeim gyötörnek még,
lelkem lángol, szinte ég.

Rám tör egy elfeledett álom,
vissza már hiába vágyom.
Mégis küzdök még érte,
bár tőlem nem ezt kérte.

De mond mégis, hogyan tudnám feledni?
És emléked lelkembe temetni.
Hogyan tudnék szótlanul elmenni,
új ...

Néztem ahogyan alszol, csend volt mind nesztelen,
néztem ahogyan felkelsz, néztem minden reggelen.
Melletted virrasztottam át minden éjjelem,
titokban őriztem álmodat csendesen.

Őrangyalként lebegtem feletted ,vigyázva nehogy észrevedd,
hogy rég elment szerelmed még mindig itt van veled.
Lopva osontam nyomodban, hogy vigyázzak rád,
úgy ...

Esténként mikor elkerül az álom,
szomorúan egyedül fekszel az ágyon.
Gondolj rám. Lehetnék én őrző angyalod,
vigyázhatnám álmod, ha te is így akarod.

Mikor már nagyon egyedül érzed magad,
úgy gondolod senki nem hallgatja meg szavad.
Csak nézz fel az égre, válassz egy csillagot,
én odafentről vigyázok rád, mint védő ...

Hosszú szempillái remegtek akár a hold fénye a tó vizén,
kecses táncát járó, szikrázó égi tünemény.
Arcát csodálatos ráncba gyűrő ártatlan mosolya,
csupa kellem és báj, már már angyali csoda.

Zöld szemei ragyogtak, ahogy tekintetét nekem szegezi,
akár végtelen hegyek ormain húzódó harmatos fenyők tűlevelei.
Duzzadó ajkait beborítja ...

Angyali szemek ártatlan néznek,
mint csillagfény szememben égnek,
mint szentjánosbogarak az éjben,
látom őket ám el sohasem érem.
Nyugalmat árasztó ritka tünemény,
reám tekint. Vajon megérdemlem én?

Budapest. 2007.03.25.

Megnyugtató hangos tücsökciripelés járta át,
azt a meghitt, forró nyári éjszakát.
Hintaágyunkban lágyan ringatóztunk ketten,
feküdtünk kint a virágos kertben.

Ezernyi csillag ragyogott ránk,
mikor először összeért a szánk.
Finoman követtem ajkad vonalát,
testemet heves lüktetés járta át.

Karom gyengéden fonta körbe ...