Ülök a gép előtt valakire várva,
Remélve, hogy a szíve nincs zárva,
Bekérezkedném magam, de nem csak egy időre
Szeretném, ha ez a kislány velem lenne örökre.

Fogvatart
A forróság,
Nincs távolsága, se formája
A lépésnek,
Ígéretemnek
Egy visszanézés.

Fogvatart
Téged sóhajod,
Mely tiszta,
De úgy érzem,
Titkot rejteget.

Fogvatart
Téged, szegénykém,
Ébren ér az álom,
Győzedelmeskedik
Fölötted a sötét éj
Az aggodalom

...

Kicsiny lelked ha szívemhez szól,
s mint vészharangot kongatá meg,
hozzám a szerelem szava szól,
az üté meg lelkemet.

Csak rád gondolok,
minden egyes percben,
s remélem ezt szíved hallja,
hisz ez egyetlen reményem.

Ha nincsenek köztünk szavak hídjai,
mik összekötnének minket,
legyen hát a szív s elme belső akaratja, ...

Édes arc, mit birtokolsz,
Édes hang mit te dalolsz.
Édes élet mi melletted lenne,
Édes lesz ha eljön végre.

Édes az álom mit szív küld szívnek,
Keserű mind az, mit nem kaphat meg.
Harcolok érted, fel nem adom soha,
Hisz ha feladnám, szívemhez lennék mostoha.

Akarom a szemed,
Akarom a szád,
Akarom szívednek minden óhaját,
Akarom a lelked tiszta ritmusát,
s gondolataid vad zaját.
Akarom tekinteted szikrázó fényét,
Akarom hangod gyönyörű zenéjét.

Édes álom s kínzó vágy gyötör,
Hisz édes ajkad maga a gyönyör.
Kedves hangod ha hozzám szólna,
Az ég rögtön kivirulna.
Gyönyörű szemed, észveszelytő illatod,
Ha majd hozzád érhetek,
Azt hiszem megbolondulok.
Minden mi te vagy, a szemed a szád,
Megőrít engem, nem bírom már.