Fáradt lelkem
fagyott pillangó,
dermedten pihen.

Szárnyam hímpora
sorra lekopott
hosszú évek
röptei alatt,
s elszaladt
életem java.

Éveim sora számtalan
boldog, boldogtalan
órát hozott, s
terheket hordozok
lelkemben,
miközben feledem
a szárnyalást
és most mint
jeges fehér palást,
béna ...

Vérem zúgása dallá változik
futó szavak kottáján rezonál a csend
s míg hiú szívem kisírja földi kínjait
akkordjaim között helyreáll a rend.

Csöndes szólammal, vágytól kergetve
szimfóniám elkezd feléd szárnyalni
s addig, míg Neked muzsikál a lelkem
megtanulok én is sorsot játszani!

Parancsold meg a szívnek, mikor kell szeretni.
S ha nem engedelmes, kezd alázni s megvetni.
Dobálj rá követ, sértett haragoddal pusztítsd emlékét.
Ó mert a szív nem szeret, pedig szépen kérték.

Bonyolult a szív, hisz benne lakik a lélek.
S ha tiszta a szíved, benne apró repedések.
Itt ott hiányos, hisz vitte boldog s boldogtalan.
S lelked úgy ...

Értem sírnak a szelek,
Könnyeznek, süvítenek.
Kárhozottan tombolnak,
Mert szívem adtam egy kígyónak!

Bíborban és vérben
Hever lent a mélyben,
Kicsavarva, haldokolva
Mégis kész akarva !

Ha majd egyszer,
Visszajössz és egyben
Kapok még egy részt
belőle mi dobogna.. már kevés !

Mégis a kígyót akarom
S ...

Hallgasd, csattana a csendben egy érzés,
most már érted e mit súg a szél.
Látom, szép szemed csillan megértés,
dobban a szíved csak nekem él.

Érzem, úgy suhan vágyam el hozzád,
mint aki nem menne el soha már.
Félek, messze vagy hozzám nem várnád,
testem hozzád nem haza jár.

Lassan, érint meg téged a lelkem,
minden falban van ...

Már tiéd, tiéd voltam hajnal előtt, [tiéd voltam, míg fel nem kelt a Nap]
már tiéd, tiéd voltam az eső előtt. [tiéd voltam a nagy vihar alatt]

Értsd meg, ha angyalok súgnak,
érezd, ahogy frissít a víz!
Leszek én majd az alkonyi árnyék,
minden vágyam, hozzád hív!

Én, a tűz, a véredben forrok én,
csak szólj, és szállunk már ...