Hajnalban jött meg.
az árnyékok eltűntek.
nem bízom, csak félek.
ami volt, emlékek.

érzem elhagysz holnap,
de ma az enyém vagy.
kezed a kezembe veszem,
kérlek! ne kelljen nélküled ébrednem.

létezem. nyughatatlan testem, lelkem.
kérdezem. mi hajszol egyre engem?
álmodom. télben nyárról, nyáron télre vágyom.
változom. ma itt vagyok, holnap a tegnapot várom...

nem adom fel.
akkor sem, ha mindenki ezt súgja,
nem adom fel, ha ezer száj üvölti,
akkor sem, ha néhány év múlva,
rájövök, a Földön nincs igaz férfi!!!

akkor is ha sok a dolgod,
gondolj rám,
ha gondok terhét hordod,
gondolj rám,
ha melletted alszom
gondolj rám,
ha nem vágyod az arcom,
gondolj rám mindig,
akarom, akarom akarom!

Sötét van, az óra kattogása halk,
szemedbe nézek, mindenütt csak Te vagy.
bent csönd van, füledbe suttogok,
kinn, hol állnak, hol mennek a vonatok

Ha én haragszom, szemem feketére fest téged
ha én sírok, tengerek csapnak ki medrükből.
ha én szeretek, csillagtáncot járnak üde lények.
ha én simítlak, mindketten kilépünk testünkből...

Miért nincsen értéke?
Miért ilyen bonyolult?
Tévútra intett fénylények,
Kikért szívem bolondult,
S már olyannyira menthetetlen
Mint égő vár a fellegekben.
Kérik a megértést.
Kívánják a szerelmet.
Teljesítem a kérést,
szellő módra elmennek.

Úgy bánok vele
Mint más a sárral.
Új álmok benne,
mind álnok ...