Utak nyílnak meg előtted,
választhatsz bőven belőle...
eddig végig 1 úton jöttél,
kis kitérőt igazán tehetnél.

Változás az életedben nem árt,
életed fele még előtted áll...
hidd el, velem együtt jön a vész,
de egyedül vagy mással többre mész.

Én csak húzlak le a mélybe,
engedj el és emelkedj az Égbe...
így majd ...

Életemben ér mindenféle hatás,
tőled a legtöbb, ez nem vitás...
Ellenállni nem akarok, nem tudok,
amíg önmagamba nem fordulok...!

Veszélyes játék mindkettőnknek,
bezárva, fojtva tartani érzelmeket?!
Nem, ezt nem lehet, képtelenség,
1x majd felrántja a leplet az őszinteség!

Kimutatnám mennyit jelentesz nekem,
ha nem lenne ilyen ...

Lehunyom szemem,hogy a tiédet lássam,
hogy a külvilágot kizárjam,
s csak az érzéssel foglalkozzam,
csakis rád összpontosítsak!

Hátha te is rám gondolsz,
talán te is utánam vágyódsz,
várod ,hogy megpillantsál az úton,
s szeretnéd,hogy tekintetünk találkozzon!

Engem marcangol s darabokra szaggat,
hogy nem láthatlak,
s a tudat ...

Könnybe borult már a szemem.
Pedig most ment csak el.
Nézek az autó után de már nem
látom,hogy merre jár.

Szívem elszorul s nem jön
álom a szememre.
Pedig tudom,hogy vissza jön.
De még is szívem szomorú.

Mikor átölel és lágyan simogat.
Aszt kívánom,hogy soha ne legyen
vége-e véget nem ...

Éjjelente felébredvén egy álomra,
A nap sugarait láttam a távolba.
Elérve a part szegélyének részét,
Magasra szökkent a homályos mércén.

Mélységes mélyről a tengeren,
Felbukkan egy fodros perem.
Egyre többen, és magasabban,
Mégis csendben és halkabban.

Messzi a hullámok borzongató hátán,
Közeledni látok valamit a párán ...

Ezernyi meg sem
történt emlék
önt el, mintha mindig
is itt lettél volna
bennem, mintha én
csak azért lettem
volna én,
mert Te tettél azzá.

Pedig ezelőtt soha
nem láttam ezt
a mosolyt, még
talán álmaimban sem,
s nem is hittem
abban, hogy
létezel.
S most itt vagy.