Minek neveznélek?
Lennél lángnyilú Nap,
Bíborszínű éjjel,
Fátyla nem évül el
Hajnalban kelő pap

Hirdeti fenségét
Szerelmednek kedves,
Zöld szemed mosolya
Mint erdőn a moha
Negédesen nedves.

Talán vulkán tüze
Perzsel, ég szívemben?
Kisóra kalimpál
Bennem, s eme rímpár,
Melytől lázas ...

Csorbul a kés nyele,
torkomba se szel bele.
Hogy lészen így halál,
ha csorbítást inhalál.

Szívemnek szeglete,
ott vagy te elrejtve.
Itt leszel jól tudom,
de éreztem megbukom.

Nem látom arcodat.
Már ócska kis karcolat
vagyok emlékkönyvedben,
férfiként megkönnyeztem.

Kezed se nyújtsd felém.
Nyugodtan rúgj ...

Méz ízű csókok tengere
hullámaiban elveszek.
Elveszek,de nem bánom,
ha nálad ér a boldogságom.

A tenger közepén te meg én.
Egy asszony és egy legény.
A víz körülöttünk lágyan ring.
Kirajzolódik ott egy szív.

A szív mely minket kapcsol össze.
Nem engedi,hogy szerelmünk
bármi kettétörje.
Amíg létezünk egy ütemre ...

Szeretném látni,
Szeretném,ha mindig mosolyogna rám.
Ha melengetné testem,
Ha cirógatására kellene ébrednem.
Szeretném,ha tudnátok,
Egyedül a napsugárra vágyok.
Csók néked napsugár!

A fák is siratják az elhullajtott lombokat.
A fák is azt hiszik a szerelem örökké tart.
És én is úgy hiszem,
szeretni csak úgy lehet,
ha átadod a szíved a szerelemnek.

Csak egy csók és nem kell már semmi más,,
Csak egy csók és elhiszem, hogy én vagyok hibás,
Csak egy csók és nem kell már, hogy az én szememmel láss,
Csak egy csók,és elfelejtjük lassan majd egymást,
Csak egy csók, ami örökké bennem él,
Csak egy szív, ami mindig csak remél.