Szemeid, édes mosolyod...
Kezeid, hangod...
Ölelj! Ne szítsd e lángot
Tovább! Uralhatod...

Forrón izzik ha akarod...
Éget, elemészt ha uralod...
Mint perzselő láva folyam...
Ereimben a kéj úgy rohan.

Édes hangom fojtsd el!
Ajkam ne hagyja el...
Elmém bomlik, elvesztem!
Lélegezz! Lélegezz helyettem!

Eltelt sok év és még mindig várok rád,
Nem tennék másképp, hiába mondanád,
Sok régi emlék még mindig bennem él,
Eltelt sok év de a szívem még remél.

Egyszer majd, ha egy fejezet véget ér,
Rájössz akkor, hogy mit jelentettél,
De addig még titokban rólad álmodom,
Félek felébredek, s fájni fog nagyon,
Ha nem leszel itt egy magányos ...

A szerelem fiatalon csak kíváncsiság,
Hogy igazi érzés, azt hinni butaság,
Csak jó lenne érezni illatát,
Jó lenne vele lenni éjjeleken át,
Jó lenne tudni minden gondolatát,
Hogy a kérdés megtalálja válaszát:
Mi a szerelem s mi a kíváncsiság?

Hangodért szültek a világra,
hogy halljam. S hogy ne legyen hiába,
kérlek, dalolj!

Énekelj nekem fényt az éjszakába,
hogy lelkem ne maradjon magára!
Kérlek, dalolj!

Csengjen fülembe dallama a szélnek,
juttasd eszembe, hogy élek!
Kérlek, dalolj!

Ringasd álomba szerelmes fiadat,
mielőtt rá talál a pirkadat!
Kérlek, ...

Szeress engem jóságos szíveddel,
Szeress tiszta, szépséges lelkeddel.
Simogass áldást hozó kezeddel,
Szédíts csak el forró szerelmeddel.

Ölelj mindig kéjt súgó daloddal,
A hűséges játszi két karoddal,
Melyekkel magadhoz ölelsz engem.
Soha ne hagyj el, meg ne tedd velem.

Mindörökre szíved rabja legyek,
Leköt csengő zenéje ...

Annyira vártalak,
Olyan nagyon-nagyon!
Mit adjak, hogy itt vagy?
Önmagamat adom!

Először adom a
Testemet, lásd, íme!
Másodszorra pedig
Lelkemet,örökbe!

Ha mindez kevés volna,
Szerelmemet adom,
Hogyha viszonzásul
A mosolyadat kapom.