Szeretem a rózsás naplementét,
A sínek hosszú végtelenjét,
Éjjel a csillagok távoli fényét,
S szívemet olvasztó szemed kékjét.

Ha a szélben suttognak a fák,
Én hallgatnám beszédüket órákon át.
A felhők mögül előtörő napsugár,
Mint a remény, valami szebb vár.

Szeretem az őszt, mikor táncolnak a levelek
A ...

A nap, ez az ékkő
Miért van az égen?
Hisz már ajándéknak
Szántam néked régen!
A Duna is miért
Folyik olyan lustán,
Hogyha nem ringat el
Habjainak fodrán?
A szélvihar pedig
Minek kerekedik,
Ha pillantásodra
El is csendesedik?
Millió sok csillag
Minek van az égen-
Mikor az a szempár
Világít sötétben.
És ...

Szívem a szíveden pihen,
Kábultan,szerelmesen
Egy álomszigeten.

Pálmafák lombja eltakar,
Bennünket a vágy ural,
Testünk mindent akar.

Nélküled nekem már
Rossz volna tudom,
Mosoly is ritkábban
Tűnne fel arcomon.

Nem lenne többé
Ki engem hazavár,
Ki biztonságban a
Karjaiba zár.

Ki fogná meg a
Kinyújtott kezemet?
Ha szomorú volnék
Ki vigasztalna meg?

Ki védene meg,
Ha valaki bánt?
Kinek mondhatnám el
Fájdalmam okát?

Ki ülne ...

Miért kell a zavartalan
És simogató csend,
Mikor a szerelem éget,
Vagy a szívünk kerget?

Azért,mert úgy átadhatjuk
Magunkat a vágynak,
Érezzük tébolyult testünk
Tovább már nem várhat.

A csend körbeölel és véd,
Mint buja takaró,
Lebegünk a végtelenben...
Ez jó s mámorító!

Álomhajó ring
A messzi tengeren,
Mámoros szavakat
Suttog a végtelen.

Óceán fényében
Ébredezik a vágy,
Palástot fon köré
Szemérmes némaság.