Én egy barna lányt szeretek,
Féltve őrzöm előletek.
Arca pozsgás, mint a
Vörös rózsa szirma.
Szemei mélykékek,
- Istenem, de szépek! -
Bőre bársony pamlagán
Fürge ujjam szaladgál,
Mikor csendben szerelmesen
Csókkal kényeztet kedvesem.

Én egy barna lányt szeretek,
Féltve őrzöm előletek.
Hangja remegő ...

Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

Tudom talán nem látlak többé,
minden percben arcodra gondolok.
Örök érzés nem válhat köddé,
mindörökké őrzöm mosolyod.

Az ívet melyet karod ír,
mikor magadra húzod blúzodat,
a gyenge neszt, ahogyan a szél sír,
miközben hátracsapod a hajad.

Nekem nincs másom. Csak a tekinteted ami bennem él,
a megannyi csók ízétől ég ...

Nem nézek a napba
megfogadtam, s ha,
akarnám sem látnám
már fényed.

Bepakoltak a vagonba,
mint sorsot egy kalapba,
még látom hogyan
fut el szerelvényed.

Ne sikíts nem hallom,
zörög a vagon,
süket a fül,
párás a szem,

de tudod hol lakom,
s talán egy napon
visszatérsz, mikor
már nem is ...

\'Mit látsz most?\' - kérdezted este.
Kezemben telefonnal, ültem az ágyon.
Körbenéztem, és azt mondtam:
\'Számítógépet, asztalt, függönyt...\'
Hallgattál. \'Én csak téged látlak\'- mondtad.
Megint körbenéztem, és az asztalnál
már te ültél, a számítógép képernyője téged vetített
s a függöny lett a szoknyád.
Azóta jobban látok.

Szempillád feketén,
égetőn-avaron,
Hozzád merül csendesen,
életem-alkonyom.

Elmerül benned,
Vezetve Téged:
Egybefon Veled
Megmentve dédelget...