Szemedben a csillagok,
Fényesek akár az angyalok.
Én szememben a nappalok,
S téged látnának, de messze vagyok.
Veled lenni, átölelni
Ezt kellene, örökké tenni!

Este várlak, de nem talállak…
De reggel látlak, s ágyamba zárlak.
Este álmodnék, de nem tudok,
Mert nem vagy itt…
S én csak úgy tudok!

Hajnali szél suttogja halkan,
s ettől szívemben a láng újra lobban,
fel-fel villan néhány régi kép,
nem volt az csak jó és szép.
Leírnám ha leírhatnám,
elmondanám ha elmondhatnám.
S ha mondani kell akkor kár,
csak mondjam, írjam már.

Sok perc elmúlik tétlen,
sok pillanat elszáll az éjben.
Sok feleslegessé vált percek,
tűnnek el örökre a messzeségben.

Szívem dobban újra s újra,
halk hangját a szél oda fúja.
Hallgasd a dalát,ami elmondja,
mit is jelent, hogy kezed kezem fogja.

A percek örökkévalósággá válnak,
szavaid vissza a földre rántanak.
A ...

Mily messze nappalok,
itt nem ragyognak csak csillagok.
Lehullnak a földre, de messze vagyok.
Este öleljenek angyalok,
ha már én egyedül vagyok.

Lehunyt a nap, s feljöttek a csillagok az égre.
Én nem látlak, de ők csak téged néznek.
Fognám két kezed,ölelnélek,de csak a sötét éj ölel téged.
Hát ha vannak ilyen éjek,
csukd be szemed, s álmodj, álmodj nagyon szépet.