Kínomban darabokra
szedtelek az éjjel,
hogy újra
felépítselek.
Előttem hevert
szíved-lelked és
az összes érzésed.
És most sírok,
mert nem tudlak
összerakni...
Én csak belülről
szerettelek
volna látni...
Csak állok
vérző szíveddel
kezemben és
nézem távolodó
lépteid,
közben fuldoklik
a csönd ...

Nekikezdek s írom neked,
Az utolsó versemet,
Mit csak neked írok,
Hogy el ne feledd létemet!

Tekinteted, forró csókod íze,
Fogva tartja lelkemet!
A te kezed összes ujja,
Szorítja mindkét kezemet.

Könnyeid újra folynak,
S a papíron a toll egy foltot hagy.
Akárcsak rajtam az élet,
A fehér foltom örökre szeret ...

Lelkemből előtör a lila köd homálya
Átjár lassan a csókok lágy trillája
De mi ez az érzés meddig él bennem
Ez nem hagyja hanyatlani gyönge lelkem.

Mert ki az érzéssel jár az maga a nap
Sugarával ő ragyogja be a napomat
Amit én érzek más ezt nem érzi
Az érdekeimet is már csak egyedül ő nézi.

De meddig tart a lila köd
Míg ...

Már rég óta érzem menni kell
Mert én szeretlek ezért tennem kell
Tudod csak egy kósza ábránd vigaszom
De veled a jó dolgokat ki nem hagyom.

Nekem már csak te vagy a lét
Neveljük fel ketten a szerelmünk szülöttét
Ami csak egy apró kósza ábránd
Mit együtt ültettünk a naplemente árnyán.

Ki is voltál te pici szoknyában tisztább az ...

Gyere ülj le mellém ha mersz
Nem bántalak ma nyersz
Vártalak már régen
A végtelen csillagok az égen.

Csak egy perc a pillantásod
Hullócsillagok szép villanások
A soha el nem múló illatok
Némán rád pillantok.

Visszanézel szép barna szemeddel
Ez mitől mindenem megremeg
Hangom elcsuklik zavarba jövök
Lassan érintesz én ...

A tó vize gyöngéden reszket,
ahogy a tavaszi nap fénye
elbotlik a lágy fodrokon,
látom a tavon a tavalyi hínárt,
s egyben a múltat és jelent
tisztán fényleni arcodon...
Míg átvonulnak a vadkacsák
a fűzfák lehajló ágai alatt a tó felé
nyugodt-kényelmesen,
a fényben csillámló víz, meg
egész részeddé vált életem
ott ...