A mosoly az arcomon,
Már rég megfagyott
A boldogság számlája
Nekem, túl drága volt.

Hisz van bolond ember,
Ki megbízik másban,
Ki azt hiszi, jól van így,
De szívében más van.

Néhány meg elhiszi,
Hogy elmúlik egyszer,
De később majd rájön,
Ettől lesz ember.

De mért kell hogy élő,
Ezt így élje ...

Látom az arcod,
Szép barna szemed,
Sajnálom, hogy ott és most nem én vagyok veled,.

Fáj a szívem,
A mellkasom sajog,
Testem, lelkem évek óta csak teérted rajong.

Ordítani tudnék,
De sajnos nem lehet,
S iszonyúan fáj, hogy más áll melletted.

Szeretlek téged,
Szeretlek nagyon,
Elmondhatom neked, de őt cserben ...

A szerelem elvakít,
az érzés megbolondít.
Tudom hogy nem szeret,
de szívem így mit tehet?

Nem tudja, de imádom,
telt ajkait kívánom.
Nem tudja, de mit tegyek,
ha csak várok, sosem tudja meg.

De mit tegyek ha nem szeret?
Egy ember ekkor mit tehet?
De ha elmondani nem merem,
Hogy tudja meg, Szeretem?

Megtudja majd, hisz én is ...

Nyár volt, s engem a téren ért
Végigsimította minden részemet,
Miközben szívem fájt valakiért
Melegség fűtötte bágyadt énemet.

Dacolva a fénnyel benéztem a Napba,
Majd szemem a szökőkút vízére futott,
De újító erejét mégis mástól kapta,
Mert a dombon ülve Téged láthatott.

Hirtelen álmodtam egy egész világot,
Mindent ...

Fekete betű a hófehér papíron,
Komor holló bóklász a hófedte síron...

Lépeget jobbra is, meg lépeget balra,
Élemet keresgél-de a hó takarja.

Rossz helyen kutakodsz!-mondanám, de ejnye!
Nem mag kell, hanem az elhunytnak lelke!

Én vagyok az elhunyt, én fekszem a sírban-
Hófehér papíron le is vagyon írva!

Tévedhet a világ ...

Látlak téged, kedves,
túl az álmokon,
érzem, ahogy megpihen
kezed vállamon.

Látlak téged, kedves,
túl a vágyakon,
legördülő vízcsepp vagyok
a mellkasodon.

Látlak téged, kedves,
hunyt szemhéjon át,
minden pillanatom őrzi
szívednek szavát.

Látlak téged, kedves,
akármerre mész,
szívem titkos ...