Izzó vörösen fenn van az égen,
Lemenőben van Őkelme éppen,
Hogy átadja helyét a sötétségnek,
És benne egy kis pislogó reménynek,
Mely a szegény vándornak gyámola,
Mi Te vagy nékem minden éjszaka.
Szép arcod látom mikor lefekszem,
Sötétben pillantását két szemednek,
Melyek csillogásánál szebbet soha nem látott az ég,
Majd meghalok ...

Jó éjszakat Kedvesem!
Bár itt lennél most énvelem.
Feküdnénk szépen, csendesen,
Csak egymást néznénk szüntelen.

Szemeid a gyertyafényben,
Mint két csillag ragyognak az éjben.
Nem kellenek ide mázos szavak,
Szemedből olvasom gondolatidat.

Álmodj szépet Édesem!
Ki nem vagy mostan énvelem.
Hunyd le szépen két szép ...

Egy szomorú reggelen
Boldog vagyok,
Mert épp Rád golndolok.

Vidám esőcseppek pöttyözik arcom,
De nem fázom, miközben ázom,
Mert épp Rád gondolok.

Mily gyönyörü lehetsz,
Ha épp velem lehetsz,
Ha tűröd, hogy nedves tincseid,
Szívem kedves kincseit
Szárítsa a szél.

Egy parkban ülve,
A felhőket nézve
Az érdekel engem:
Jobb kedvre hogy derithetnék
Egy nőt ki megérintette lelkem?

Hiába tagadja,
Mosolya árulója.

Pedig annyira igyekszem,
Mert Őt szeretem!
Hogy boldog legyen,
Csak ez számit nekem!

Este az ágyamban csak arra gondolok,
Milyen jó is lenne, ha öledben tartana karod.
Nincs kötelező, nincs muszáj,
Bármit teszünk csak rajtunk áll.
Messzire dobjuk az agyunk,
És csak a szivünkre hallgatunk.
Ma este nem hat ránk a külvilág,
Azt tesszük amit lelkünk kiván.
Eltűnik az idő, eltűnik a tér,
Csak Te vagy, és csak én.

\'Ah mi jó, hogy itt talállak,
Gyenge lányka, alva látlak,
Alva e hűs domb alatt;
Most ugyan hó arcaidról
S e kis rózsás szűz ajakról
Csókomat nem űzheted.
Majd ha ébredsz, és piros lesz
Arcod, ajkad lángolóbb lesz,
Nem tudod, mi lelhetett;
Én pedig tudom nagyon jól,
Hogy szerelmes csókjaimtól
Ég s piroslik ...