Előfordul, hogy hatvan éves kor felett
már sokszor szépítget az emlékezet.
Kinézek a szürkülő hófelhőkre
és Budatétényben érzem magam egyre.

Tél volt akkor is és hó a tájon
minden házon, az egész világon.
Autó akkor még alig-alig volt.
Ez az ötvenes években volt.

Szánkóztunk a meredeken lejtő úton.
Nem féltünk, hideg ...

Sok-sok tévedés, megbántás és szenvedés után
Csak nézünk egymásra, s a múlton nevetünk bután
Nem kérdezzük, mi hogy miért volt olyan amilyen
Csak a mára gondolunk, s érezzük, ez a mienk.

Érezzük, hisz egymással lehetünk
Tudjuk, hogy leginkább ez kell nekünk
Ölelés, csók, szeretet, forgatag,
Biztos, hogy mindez szívünkben marad.
...

Hideg szél fújdogál kint a kertben.
E verset a konyha melegében
paradicsomtövek közelében,
paprikatövekkel egy légtérben
írom sorait róva rendületlen.
Az a csodás ebben a környezetben,
hogy, bár családi házban vagyok benn,
de a nyár itt maradt a közelemben!

A fő boldogság, melyhez rövid életüdőnkben
Minden szorgalmink, s ügyeink közelíteni vágynak,
Nem csak az elrakatott kincsek tárháziban áll vagy
A fellegbe merűlt Paloták fény szobrai mellett,
Sem pedig a tele tölt csűrökben. Az állhatatlan sors
Mindent átölelő karjával határt szab ezeknek.
Kincsedet a bal idő ellenség által emészti
S ...

Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e kéz,
És e hókebel és e picin édes ajak?
Illat-e ez, melyet beszivok szomjamban aléltan,
S melynél olvadozok, láng-e ez angyali szem?
Úgy van! egész tündérország bűbája körűlfont,
S én gyönyörérzékből istenek álma vagyok

Vasárnap délután
Oly csendes a szobám,
Csak két lélek beszél
Egymással csendesen,
Vasárnap délután.

A szó nem hangzik el:
Csak egy szívdobbanás,
S egy másik dobbanás
Reá a válasz. Csönd.
Vasárnap délután.