...Mikor eljön az a reggel...

mindenki életében vannak olyan napok miben nincs semmi...
minden reggel így indul így is ér véget nem tudunk mit tenni...
ezért utáljuk reggeleinket...mint az eddigi összes napot...
talán majd egyszer szép lesz gondoljuk...és várjuk a holnapot...
ott állunk és nézünk a tükörbe...de nem látjuk ön magunk...
szinte átnézünk ...

...Utazás....

...mindannyian ezen a földön... csak utazok vagyunk...
...néha megállunk...leszállunk és várunk vagy véget ér utunk....
...miközben utazunk...nézünk az ablakon kifelé....
...meglátni másikban a szépet a jót...sokszor egy pillantás is elég...
...mint mikor ültünk a buszon és egyszer csak megláttuk valakit...
...a szív egy pillanatra ...

Magasra csap fel az ünnepi láng,
reccsen a szikra, fényutat szánt!
Lángcsóva lobban, az éjbe harap,
tinta-kék égen bont szárnyakat.

Izzik a szikra az ég tetején,
egymással táncol árny meg a fény,
ezernyi remény, kívánság száll,
Esküvőd napján fény muzsikál.

Mikor én felkelek, te már régen fent vagy.
Ébresztő mosolyod lelkemben mély nyomot hagy!
Nem is tudod igazán, hogy mennyit jelentesz nekem,
Ha te nem léteznél, nekem se volna életem.
Nem is tudom elképzelni mennyit küzdesz az életben,
Nem voltam még soha, de szívesen lennék a helyedben.
Nem tudom mi az a teher, mi a válladat nyomja,
De ezt egy gazdag embernek ...

Most való lesz az egész

édes remény,

amely ott él

a szívetek rejtekén.



Élet és szerelem tárt

karokkal vár,

rajtatok áll,

szép lesz - e a házasság...

Öltözik lassan a hajnal...
üde színt ölt magára,
csillag-lámpását eloltja
sötét felhő fátylába.

Harmat cseppje parolázik
a sóvárgó fűszállal,
óceán mély, fekete éj
táncot jár a homállyal

gyorsan oson a sötétség...
tágul a látóhatár,
madaraknak énekétől
életre ébred a táj.

Illatozik a fekete, ...