Mondd, hogy kezdjem ezt a verset.
Kértél tőlem rímes rendet,
Méltatlanul én beszéljek?
Megzavarnám szíveteket.
Emlékszel egy boldog napra?
A repülőtér nagy csarnoka
Velünk telt meg zsivajozva.
Körülöttünk sok szép leány,
Égi manna! Kincs! Adomány!
Egy asztal előtt széken ültünk,
Bőröndjeink körülöttünk.
Szemed bársony ...

Mosolyogj és legyél vidám,
mert nem számít a holnap,
bármi is várjon reád!

A boldogsághoz oly kevés is elég, nem kell gyémánt, nem kell drágakő,
elég egy mosoly vagy pár kedves szó, ha kedves neked az illető.
Légy hát nagylelkű, ne sajnáld senkitől,
mert ez a semmiség valakinek megváltás lehet Istentől.

Szerelmünk eltűnt,
mint hulló csillag az égről.
Vagy ha jön a tél
és menekül a nyár a rétről.

Szerelem volt ez?
Vagy furcsa látomás?
Melyben főszereplők
Mi vagyunk és senki más.

Szavak. Könnyek.
Apró hazugság.
Akármilyen furcsa,
de ez a boldogság.

Kiskunhalas,1993.december

Morzsányi boldogság


Boldogságom morzsákból tevődik
össze, ráadásul más emberek
is folytonosan befolyásolják,
hogy boldog vagyok – e vagy sem. Meglep

engem mégis, lelkiállapotom
...

Valóság volt-e vagy álom csupán,
mi történ velem ezen az éjszakán?
Emlékemben úgy él, mint ha ez lenne az örökkévalóság,
s ringatózom benne az álom határán.
Felébredni fájdalom,
ezért hát kérlek had álmodjak tovább.

2011. december 28.