Igen, én voltam az aki
meghúzta a ravaszt Szarajevóban
de még azelőtt is én voltam az aki
Cézárt szíven szúrtam

Csak úgy spriccelt a vér
egy odatévedt levélen a dér
fényesen s hidegen csillogott
- rabságom önként vállalom

Jeleztem s nem féltem
sápadtan sütött be a hold
a rácsokon keresztül
én a bitót néztem, mi nekem készül

A hóhér szemrebbenéssel jelzett
ezennel elvégeztetett
pórból lettél s porrá válsz
de még mindig van remény!