Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Lelkes Miklós verse

Beküldve: 2024.11.25.
Ennyien olvasták eddig: 472
85 
Nyári hajók
A zöld bogáncsok ingó Bábel tornyok.
Ellobban, múlttá, lila láng, remény.
Tört ágcsonkokkal megsebesült erdő.
Felhődarabkák a kék mezején.

Alszik a nyár. Vállat rándít az álma,
s könnycseppeken könyörgő fényt kiolt,
míg intő tűz fut közeledő égen.
Menekülőket perzsel meg a gond.

Afrika úszik, nagy hajóként, vérben.
Hajnal, alkony, éj, - úszik a hajó.
A láthatáron nincs, mi sohasem volt:
emberséges civilizáció.

A "nép"? Bámul, mint.. S hatalomra éhes
gőg lengeti császárok köpenyét, -
de mi jót hozhat pániktelt világnak
a szögesdrót: hazug érdekbeszéd?

Ki emlékezik Rád most, Költő, szívvel?
S értelemmel? Mit nyári álom ad:
elfeketült vér Afrika hajóján,
s Ázsiáén robbanó pillanat.

A Szabadság? Már fogalmát sem értik
új gépparancsok, rohanó hadak.
Ilyen e nyár. Rosszul elképzelt Isten
régóta küld sötétlő árnyakat!

Ilyen e nyár, e Föld. Ősz is ilyen lesz.
S a tél? Már régen nem kel fel a nap:
közöny, hályogos szürkeség derengtet
színe hagyott, kókadt virágokat.

Rád gondolok, Költő! Amit elértél:
Segesvár. Ott várt megmentő halál..
Vagy távolabb? Szép, csillagos halál volt,
mit menekülő oly ritkán talál.

Szép halál volt, - de verseid sem élnek.
Kukoricás sír. Hosszú dárda szúr.
Kiforgatták szavad. Eszméd leszúrták.
Így volt, így van. Nincs benne semmi új.

Költő voltál. Ki akar, - most is érthet.
Nagy hajók úsznak. Senki sem akar
Eszmét, amelyben ott Világszabadság?
Hulló Csillag minden igazi Dal?

Nyári hajókon Keresztfán az Isten.
Várja: emberek kínja váltsa meg?
Hány ember kell még hozzá új keresztfán?
Hány halál, mely kigúnyol életet?

(2015)

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére