Dundi maci volt a Macór.
Enni szeretett bármikor.
Főleg hogyha mézre vágyott
bejárva érte e világot!

Mézre mindig fájt a foga,
bár azokat ritkán mosta
és még rágni sem szeretett,
csak enni a sok finom mézet!

Azt akárki láthatta,
hogy milyen sok foga sárga!
Hisz azokat fogpaszta
csak nagyon ritkán ,,láthatta"!

Egyszer önfeledt mézevés közben
fájás hasított azokba hirtelen!
Jajszava zeng-zúg erdő hosszan!
Hangja harsan nagy fájdalmában!


Fogorvoshoz viszi Macórt a családja.
Elképedve néz a doktor be a szájba,
majd sóhajt és nekikezd a gyógyításnak.
A rémült Macór buzgón megfogadja:

Ezután gondja lesz a fogaira!
Naponta többször azokat megmossa
és rágni sem lesz többé lusta soha
és ezeket ez után mindég betartja!

Halász István
Pestszentlőrinc, 2002. november 07.