Csak nézz ki az ablakon
és hagyd, hogy a fájdalom
e színes, édes, mesés,
fura érzés átjárjon!

Köszönnek a fák, lombok
miknek árnyába botlott,
a láva-nyár derekán
lihegő kitaszított.

Tarka halotti lepel,
levélként földön hever,
csak a szél cirógatja
és az ágakkal perel.

Ujjaikra csap nagyot
engedjék ott ragadott
tarka rongyot foszlani:
terüljön, ha már halott.