Esti merengő
Sebzett világban torzulnak az arcok,
egymást követik az eszeveszett harcok,
megdermedt szívekben már nem nő szelíd virág,
ó, mondd Isten: mivé lett a világ?
Fakuló érzelmek, csendből kitörő zajok
az ember a fájdalmaktól vacog.
De te ki ha olvasol ígérd meg nekem:
legalább te nem gyötröd majd azokat kit szeretsz!
egymást követik az eszeveszett harcok,
megdermedt szívekben már nem nő szelíd virág,
ó, mondd Isten: mivé lett a világ?
Fakuló érzelmek, csendből kitörő zajok
az ember a fájdalmaktól vacog.
De te ki ha olvasol ígérd meg nekem:
legalább te nem gyötröd majd azokat kit szeretsz!
