Ma először indultam ,úgy el,
hogy nem érkeztem meg hozzád
Ajándék helyett mécsessel,mert
otthonod a síri világ
Tavaly még az ódon falak között
emlékek cikáztak
Vágytam téged hallgatni
miképpen üzensz a világnak
Tisztán ,mint a patyolat
óramű pontossággal
Idézted a gyermekkorom
nagy szeretettel lánggal
Miképp vártad nagyapám
őszinte szerelemmel
Megérkezve a frontról
testi,lelki sebekkel
Énekeltél sokszor
forradalmi dalokat.
Miképp rángatták
akkortájt a Magyarokat
Sokat tanultam önfeláldozásból
miképp mondhat le az ember
sok értelmetlen vágyról
Pár hónapja már
hosszabban öleltelek
Lenyeltem a könnyem
s fogtam tenyeredet
Még szerettem volna
még annyit akartam
De az idő a földi létben
iszonyú véges dallam
S mikor a kórházi ágyon
hűtöttem lázas homlokod
Mondtad ,milyen jó hogy vagytok
S még én is vagyok
Mosollyal az arcodon
hívott magához az Isten
Édes drága mamám
itt pihensz szívemben.