Anyag, s Idő teremt. Együtt. A Szellem
létezik-e, s játszik a Végtelennel?
Erről tény nem szól, - mit képzelet átad:
csak az, mit hisz tudatlan ösztönállat
(tudósban is, lehet Lombikok Atyja,
ki Nobel-díját végül learatja,
vagy író, ki a Parnasszusra lépett,
s jobbra-balra küld el hegyi beszédet).

A Szellem? Ilyet megformál az Érdek,
szégyenére a hívők seregének.
Megformált, formál, s trónoltat a hitben.
Hány mészárszékben Úr egy Érdekisten?
Kis hadnagyocska, vers-égbolt magánya
körülvesz, Anyag, s Idő katonája!

Hány Szophoklész is fél-tudatlan ment el..
Csodálatos, - és ijesztő az ember!

Anyag teremt: volt önmagánál jobbat,
koponyákban, hol gondok sokasodnak,
mert az Idő más az Anyag kezében,
s bár jön, de lassan közelít az Éden.
Hadnagyocska, látod? Még milyen messze!
Érdekistenek tűzvész gyújtó kedve, -
az van közel! Kik és miféle Szellem
előtt térdelnek szított szerelemmel?

Anyag! Nincsen Nálad csodálatosabb,
de formálj ki kevésbé állatosat
az emberből, - farkasok a sok birkát
nem csak nyírják, de időnként kinyírják!

Ó, hadnagyocska! Az Anyag teremthet
(s teremt), de Te most nem találhatsz enyhet
korhidegtől. Az Anyag nem varázsló:
lassan teremt, míg pusztul vak és látó,
gyáva és hős, becsületes és álnok,
Csillag leverő, s ki kér Csillagálmot,
a jó és rossz, értelmes, értelmetlen,
a felismerés Voltaire-i szemekben..
Az Anyagtól függ ébrenlét és álom,
élő és holt, harc, béke e világon,
múlt és jövő, látható, láthatatlan,
gőgös hegycsúcs, és hívó völgyi katlan,

s minden időrész - érték, vigyázz rája,
Te is, hadnagy, az Anyag katonája!

(2016)