Lepel Alatt
Alszol. Halkan, súlytalanul.
Hunyorogva befogad ágyad.
Ritmusra sistereg az éj,
s levéteti az álruhákat.
Elszunnyadtál, hozzám közel,
és mégis fényévekre tőlem.
Messziről zúg az állomás,
rád találtam az útvesztőben.
Pajkos nappalok lármája
ajkadon nyugszik ártatlanul.
Ilyenkor én elengedlek,
olykor emléked is megfakul.
Részemmé váltál, jég voltam,
s felolvasztattál egy reggelen.
Élj szabadon, álmodj szépet,
ha beengedsz, talán meglelem.
Hunyorogva befogad ágyad.
Ritmusra sistereg az éj,
s levéteti az álruhákat.
Elszunnyadtál, hozzám közel,
és mégis fényévekre tőlem.
Messziről zúg az állomás,
rád találtam az útvesztőben.
Pajkos nappalok lármája
ajkadon nyugszik ártatlanul.
Ilyenkor én elengedlek,
olykor emléked is megfakul.
Részemmé váltál, jég voltam,
s felolvasztattál egy reggelen.
Élj szabadon, álmodj szépet,
ha beengedsz, talán meglelem.