....Hajnal....

...hangtalan és néma...könnytelen érzés a fájdalom...
...semmibe merengve éjjelente érzem...mikor rólad álmodom...
...várom...hogy mondj valamit...egy szót vagy csak egy jelet...
...hogy újra lássalak...arcod és vállamon érzem kezed...
...emlékeim börtönébe vagyok zárva...mi hideg mint az éjszaka...
...rácsai közt felzokog fájó szívem...minden dobbanás egy egy szava...
...érted kiált...keres mindig és hív...neved sírja az égre...
...majd fájva...megtörve egyre lassabban dobban...megáll és vége...
...nekem már álmatlan az álom...az éj nem hoz nyugodalmat és békét...
...minden éjjel meghalok...csak ha eljön a reggel érzem a fájdalom végét...
...az álom nekem furcsa lebegés...vagy élet vagy halál...
...de egy fájó vérző szívnek...már mindegy is ezek után...
...hisz nélküled már nincs életem...nappal is csak holtan élhetek...
...hideg élettelen lett testem...megfoghatatlan mint egy szellemek...
...de szívem mélyén őrzöm még a lángot...még bennem él az eskünk...
...kimondott szavak...érzések mit szavak nélkül egymásnak tettünk...
...sötét éjben szárnyalva az égen...még látom szerelmünk csillagát...
...kettőnkért égett fényesen...most pislákol...nem hal meg talán...
...eskünk élteti...vagy talán még szívem mi fájva érted dobog...
...ketten gyújtottuk be a lángot és azt gondoltuk örökké lobog...
...de te nem kértél belőle...elfojtottad magadban a tüzet a lángot...
...hamu lett belőle...kialudt a remény és nem hoz veled több álmot...
...hangtalan és néma...könyörtelen érzés bennem ez a fájdalom...
...szívem egyre lassabban ver...végül megáll...megszakadt egy hajnalon...