...Mikor eljön az a reggel...

mindenki életében vannak olyan napok miben nincs semmi...
minden reggel így indul így is ér véget nem tudunk mit tenni...
ezért utáljuk reggeleinket...mint az eddigi összes napot...
talán majd egyszer szép lesz gondoljuk...és várjuk a holnapot...
ott állunk és nézünk a tükörbe...de nem látjuk ön magunk...
szinte átnézünk magunkon...saját magunk szellemei vagyunk...
de aztán egyszer fel kel a nap és mire lenyugszik történik valami...
találkozunk valakivel akitől más lesz minden...mint az eddigi...
eljön az este és mi már a következő reggelre gondolunk...
mert abban már benne van ő és nem lesz több szürke napunk...
valaki aki más mint az eddigi...aki miatt szép lesz az ébredés...
látjuk újra önmagunk a színeket arcunkon és nincs több átverés...
szép lesz tőle nappalunk megváltozik és csodálatos lesz életünk...
valaki ki miatt már álmainkban is a reggelt várjuk ott lesz nekünk...
várjuk a reggelt...hogy lássuk...és újra találkozzunk vele...
érezzük mit érez...szemébe nézünk...csodálatos az élet vele...
valaki akinek csak a szépet és a jót szeretnénk magunkból adni...
kezébe adjuk kincsünk a szívünk mit csak ő fog megkapni...
érezzük mellette a reggel nem lesz többé kín és fájdalom...
karjaiban ébredünk és szeretjük vele a reggelt mint őt nagyon....