Bevásárlóközpont. Dél.
Porszemekből embersivatag
sziluettje dülöngél.
Köröttem arcok, száradt tavak.

Jönnek sápadt, szőke nők
nézelődve, andalgón, sután.
Unt urukkal szenvedők
a beletörődés hamuján.

Jönnek vörösek, furák,
teli táskákkal, jóllakatva.
Csomagban molett ruhák,
némelyik mintha felkacagna.

Jönnek feketék, szépek,
vasalt hajuk ősi végzetem.
Lecsiszolt pengeélek,
túl veszélyesek vagytok nekem.

Jönnek barnák, mint az Egy,
ki mellém állt, s én megszerettem.
Néha szúr a dárdahegy,
sebaj, én vagyok tökéletlen.